A beszámolót Margitics Zalán, a Tanszék demonstrátora írta.
A dezinformáció egy multidiszciplináris megközelítést igénylő jelenség. A hamis vagy megtévesztő narratívákat közvetítő információ kockázatot jelent a szabad választói döntésekre nézve, erodálja a nyilvánosság demokratikus funkcióit és hosszútávon aláássa az alkotmányos intézményrendszerbe vetette társadalmi bizalmat. Abban fragmentált információs térben, ahol a dezinformáció a közbeszéd uralásának eszköze a populista politikai szereplők kezében a választó védelemre szorulnak.
Ennek szellemében egy multidiszciplináris műhelyvitára került sor, Október 16-án, a Kari Tanácsteremben. A kerekasztal-beszélgetés célkitűzése a dezinformáció és demokrácia kapcsolatának különböző aspektusainak interdiszciplináris megközelítése és megvitatása volt. A beszélgetés – melynek moderátora Mécs János (egyetemi adjunktus, ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék) volt – panellistái Benedek István (egyetemi adjunktus, ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet; tudományos főmunkatárs, ELTE TK PTI), Nagy Krisztina (egyetemi adjunktus, BME Üzleti Jog Tanszék; kutató, Mérték Médiaelemző Műhely), illetve Szentgáli-Tóth Boldizsár (tudományos főmunkatárs, ELTE TK JTI) voltak, akik a társadalomtudományok különböző területeinek képviselőiként mutattak rá az adott kérdés különböző vetületeire.
A politikai nyilvánosság szerkezetének átalakulása, jelenlegi állapota, valamint ezen folyamatok választókra gyakorolt hatása
A dezinformáció jelensége nem függetleníthető egy adott államban működő politikai rendszer jellegétől, minőségétől. Éppen ezért a kerekasztal-beszélgetés első kérdése a politikai rendszer és a politikai nyilvánosság kapcsolatát, 2010 utáni formálódásának folyamatát érintette. Ezen kérdéskör megvitatását Benedek István indította rendszertipológiai szempontok beemelésével. Ennek keretében a liberális demokráciát felváltó populista választási autokrácia leírásával helyezte kontextusba a nyilvánosság jelenlegi állapotának kialakulását, mindezt történeti perspektívából.
Benedek álláspontja szerint a Fidesz-KDNP 2010-es választási győzelmét olyan, több lépcsőből álló folyamat követte, amelynek célja a politikai nyilvánosság szerkezeti és tartalmi kereteinek újradefiniálása volt. E folyamat origója a médiahatóság feletti intézményes kontroll megszerzése, az állami hirdetések centralizálása, továbbá a közmédia szerkezeti átalakítása volt, amely a médiaviszonyok egyensúlyának elbillenését eredményezte, erőforrások és infrastruktúra szempontjából egyaránt.[1] Benedek kiemelte, hogy a következő mérföldkő a nagyobbik kormánypárt, illetve annak holdudvara, valamint Simicska Lajos közötti szupremáciaharc volt, ami a politikus és média-vállalkozó háttérbeszorulását eredményezte.[2] Erre válasz volt, hogy a 2018-as választási győzelmet követő folyamatok meghatározó pontjaként létrejött a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA), amely Benedek István megfogalmazásában az aszimmetrikus párhuzamosság kiteljesedésének tekinthető.[3]
A párhuzamos aszimmetria a domináns politikai erő médiahatalmi túlsúlyára utal, amely esetben az ellenzéki pártok – irányított sajtó hiányában – a mainstream média felületeire támaszkodik.[4]
Benedek rámutatott, hogy ezen folyamatok az illiberális rendszer kiépülésének fontos elemei voltak. Álláspontja szerint a populista választási autokráciában az inkumbens politikai erő a szabad és tisztességes, a pártok versengésére építő demokratikus környezet, továbbá a nyilvánosság keretinek átstruktúrálásával mandátuma újratermelésére törekszik és a dezinformáció eszközével igyekszik kisajátítani a közbeszédet.[5]
A „választóvédelem” koncepciója
A politikai rendszer jellegzetességein túl fontos vizsgálni a politikai nyilvánosság terén végbemenő gyökeres változásokat.
Nagy Krisztina kifejtette, hogy az elmúlt évtized politikai és kommunikációs tendenciái a társadalom bizalomvesztéséhez vezetettek, a dezinformációs dömping átalakította a nyilvánosság struktúráját; a politikai nyilvánosság anomáliái, mint például a hirdetési piac működése és a források szűkülése egyaránt erodálták a nyilvánosság demokratikus funkcióit.
A moderátori kérdésre válaszolva Nagy bemutatta a „választóvédelem” koncepcióját, amelyet egy Polyák Gáborral (egyetemi tanár, ELTE BTK, intézetigazgató ELTE BTK MMI) közösen jegyzett tanulmányukban dolgoztak ki. Nagy hangsúlyozta, hogy a koncepció egy gondolatkísérlet, amelynek ennek ellenére fontos szerepe lehet a dezinformációval összefüggő negatív externáliák elhárításában. Ebben a keretrendszerben a dezinformáció eredményeképpen a „foglyul ejtett választó” valótlan információk alapján irracionális, az egyéni preferenciái tekintetében rossz döntést hoz, kárt szenved el. A versengő politikai szereplők egymásról terjesztett hazugságaival, és az aktorok dezinformációs tevékenységeivel szemben a választók védtelenek. Ez egyfelől ráerősít a kognitív torzításokra, továbbá magában hordozza annak a veszélyét, hogy a választó egy hamis információkból alkotott kép alapján dönt. A probléma alapvető természete nagyon hasonló ahhoz, amit a fogyasztóvédelem szabályrendszere igyekszik kezelni, azért Nagy Krisztina álláspontja szerint a fogyasztóvédelem logikájának a választások alkotmányos jellegét védő mechanizmusokra való rávetítésével hatékony konstrukció dolgozható ki. Ugyanakkor kiemelte, hogy a dezinformációval szemben elsősorban az európai uniós jogalkotás szintjén lehet és érdemes fellépni.
Dezinformáció és alapjogok
A kerekasztal-beszélgetés harmadik blokkjában Szentgáli-Tóth Boldizsár az algoritmikus alkotmányosság és a dezinformáció összefüggéseit, valamint ezen kérdéskör alapjogi aspektusainak sarokpontjait mutatta be.
A modern média domináns platformjainak működését meghatározó algoritmusok miatt, a dezinformáció megsokasodik, és rövid idő alatt nagyon sok emberhez jut el. Ennek folyományaként született meg azon felismerés, hogy – nemzetközi és állami szinten egyaránt – jogi szabályozás útján szükséges fellépni a valótlan információk terjesztésével szemben.
Ugyanakkor ennek mentén számos alkotmányos aggály merül fel, tekintettel arra, hogy amennyiben a jogalkotó egy adott közlést dezinformációnak minősít, és ehhez kapcsolódóan megfelelő következményeket kapcsol, az a szólásszabadság korlátozásának, valamint a magánszférába való beavatkozásnak minősülhet.
Mindez magában hordozza az alapjogok alkotmányos igazolás nélküli, állam általi önkényes korlátozásának veszélyét.
A szólásszabadság tekintetében a technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia, és ennek mentén az információ áramlásának átalakulása alapvető változásokat determinál, melyeket a TK Jogtudományi Intézetében működő, Szentgáli-Tóth Boldizsár által vezetett Lendület Kutatócsoport részletesen vizsgál.
Szentgáli-Tóth rámutatott, hogy a kerekasztal-beszélgetés fókuszában álló dezinformáció jelenségének mélyrehatóbb vizsgálatához fontos annak fogalmának a tisztázása. A közbeszédben megjelenő hamis állításokra gyakran használatos kifejezés a „fake news”, amit fontos elhatárolni a dezinformációtól, annak ellenére, hogy a két fogalomnak azonosítható egy közös magja. Míg az előbbi esetében valaki szándékosan hazugságot állít, addig az utóbbi egy valótlan vagy tartalmát, illetve jellegét tekintve elferdített információ stratégikusan történő terjesztését jelenti, melynek célja egy torzított valóság létrehozása, a választók és a közvélemény manipulálása, félrevezetése. Ennek feltárásához narratívaelemzés során azt kell vizsgálni, hogy mi az értelmezési keret, amit közvetít a közlés: hamis állítást fogalmaz meg, valós tényt elferdít, megtévesztően tűntet fel vagy reálisan interpretálja az információt. Továbbá vizsgálandó a közlés belső és külső kontextusa, a közvetített történet felépülése, valamint hatása.
Szentgáli-Tóth Boldizsár kitért arra is, hogy a dezinformáció a demokratikus folyamatokba való más állam általi beavatkozás politikai eszköze is lehet. Ennek eklatáns példája a 2024-es, majd 2025-ben megismételt romániai elnökválasztás során tapasztalt, feltehetően orosz dezinformációs kampány, amely nagyban hozzájárult Călin Georgescu elsőkörös győzelméhez. A választási eljárásra vonatkozó szabályok megsértése (pl. kampányfinanszírozási anomáliák), valamint a külföldi befolyásolás miatt a román Alkotmánybíróság (CCR) megsemmisítette az elnökválasztás első fordulóját, és elrendelte annak megismétlését, amely Nicușor Dan győzelmével zárult.
A kutató összehasonlító kontextusban mutatta be a dezinformációval szembeni állami jogalkotás fejlődésének főbb hullámait. Az első időszak a platformszolgáltók felelősségének a szabályozására tehető. Ezt követte a COVID világjárvány, amely során az államok részben az álhírek és az összeesküvés-elméletek terjedése, és az azok által teremtett társadalmi bizonytalanság miatt határozottan léptek fel. Ez a szólásszabadság markáns korlátozását jelentette. A jogfejlődés harmadik hulláma pedig rögtön az orosz-ukrán háború kitörését követő időszakra tehető.
Kérdések
A kerekasztal-beszélgetés főbb aspektusainak megvitatását követően több kérdés érkezett a hallgatóság részéről, amely a dezinformációval összefüggő szabályozás optimális szintjére vonatkozott.
Nagy Krisztina hangsúlyozta, hogy a jogi keretrendszernek alapvetően uniós dimenzióban kell kialakulnia, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a közösségi szabályozás hatékonysága az egyes tagállami választási helyzetekben képlékeny, illetve az is kérdéses, hogy a tagállami hatóságok mennyire képesek betartatni az uniós normákat. Erre reflektálva Szentgáli-Tóth Boldizsár kifejtette, hogy a tagállami szintű szabályozás további nehézsége, hogy a dezinformáció terjedésének elsődleges csatornáinak tekinthető platformok globálisak, határokon átívelőek, a digitális izoláció pedig demokratikus keretek között számos aggályt vetne fel. Emellett sok esetben nem határozható meg a dezinformáció forrása, így az ezzel kapcsolatos felelősségre vonás jogi szempontból problematikus lehet.
A politikai kommunikáció hazai gyakorlata is érdekes, hiszen számos releváns példát szolgáltatnak a diszkurzív mintázatok, továbbá a valótlan információk, és a közéleti narratívák hatásmechanizmusinak vizsgálatához. A 2018-as választási kampányban olyan plakátok jelentek meg, amelyeken Soros György és az ellenzéki pártok vezetői szerepeltek kezükben drótvágóval a következő felirat mögött: „Együtt bontanák le a határzárat”. Ugyanakkor a kampány során ilyen kijelentés nem hangzott el a politikusok részéről. Felmerült a kérdés, hogy ez a típusú kommunikáció jogszerű-e vagy sem, illetve, a konkrét eseten keresztül az, hogy milyen belső ellentmondásokat rejthet a dezinformáció elleni küzdelem. A beszélgetőpartnerek a közlés kontextusának a jelentőségére hívták fel a figyelmet, és ennek mentén adtak választ a kérdésre. Szentgáli-Tóth Boldizsár úgy ítélte meg, hogy e közlés alkotmányjogi szempontból nem esik kívül a véleményszabadság határain, és kiemelte, hogy a választási kampány során szélesebb körben érvényesül a szólásszabadság, a közhatalomért versengő aktoroknak többet kell tűrniük, mint általánosan. Ezzel azonos állásponton volt Nagy Krisztina is, aki a legfontosabb kérdésnek azt tekintette, hogy az adott plakát milyen média környezetben készült el, hiszen jól mutatta a politikai szereplők, különösen a kormánypártok-ellenzék viszonylatában a kommunikációval kapcsolatos erőforrás aszimmetriát.
Ha érdekelnek az Alkotmányjogi Tanszék soron következő eseményei, figyeld a honlapunkat, vagy iratkozz fel hírlevelünkre.
[1] Benedek István: Transforming the Political Public Sphere: The Media System of the Orbán regime in Hungary. Partecipazione e Conflitto, 2024/17 (2). 474.
[2] Benedek István: Egy hibrid médiarendszer felemelkedése – Politikai nyilvánosság az Orbán-rezsimben. Médiakutató 2025/1. 26.
[3] Bendek István, Bozóki András: Két kritikus fordulópont. A populista választási autokrácia előzményei és megszilárdulása Magyarországon. Politikatudományi Szemle 2024/3.75.
[4] Ui.
[5] Ui.
Leave a Reply