Az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás ügyében folytatott bírósági eljárások lezárására irányuló veszélyhelyzeti kormányrendelet több alkotmányossági problémát is felvet. A Kormány a veszélyhelyzetre hivatkozással, de a szabályozás tárgyához ténylegesen kapcsolódó veszélyhelyzeti indok nélkül avatkozik be a bíróságok ítélkezési tevékenységébe. A végrehajtó hatalom rendelete nem felel meg a jogállam minimum követelményeinek: sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, amikor megszünteti az érintett helyi önkormányzatok számára korábban nyitva álló jogorvoslati utat. Az pedig a hatalommegosztás elvének közvetlen sérelmét jelenti, hogy a Kormány folyamatban lévő bírósági eljárások lezárására – a perek megszüntetésére – ad utasítást normatív formában.

Minden alkotmányos demokrácia alapköve, meghatározó alapelve a hatalommegosztás elve, ennek részeként a bírói függetlenség garantálása. Az állami szervek hatásköreiket olyan módon kötelesek gyakorolni, hogy egymás jogköreit tiszteletben tartsák: egyik hatalmi ág sem vonhatja el önkényesen a másik hatáskörét. A hatalommegosztás komplex rendszerében működő állami szervek közül a bíróságok feladata a jogviták végleges, törvényes és pártatlan eldöntése. Ehhez nélkülözhetetlen a bírói függetlenség – annak szervezeti, személyi, és az ítélkezésre vonatkozó aspektusaival együtt. Éppen ezért támogatják alkotmányi szintű, nemzetközi jogi dokumentumokban foglalt és törvényi garanciák a bíróságok befolyásmentes működését. A bírói függetlenség sérülékeny természetű és azt jellemzően a politikai hatalmat gyakorló állami szervek – így a végrehajtó hatalom – képesek veszélyeztetni. Az irányukból érkező befolyás ezért a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a legszigorúbb mérce szerint ítélendő meg.

A Kormány 2026. február 3-án kiadott rendelete – címe szerint – az Alkotmánybíróság III/3110/2025. számú végzése alapján szükséges veszélyhelyzeti szabályozásról szól. A veszélyhelyzeti kormányrendelet preambuluma rögzíti, hogy az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás jogcímen törvényben megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az önkormányzatok esetében nem lehet jogvita tárgya. Utal arra is, hogy az Alkotmánybíróság a szolidaritási hozzájárulás jogintézményét több ízben vizsgálta, és arra a megállapításra jutott, hogy a szolidaritási hozzájárulásra vonatkozó szabályozás összhangban áll az Alaptörvénnyel. A Kormány álláspontja szerint ezért az Alkotmánybíróság döntése miatt feltétlenül szükséges a törvényben rögzített fizetési kötelezettségek következetes érvényesítése, ami indokolja ezt a jogalkotási lépést. A kormányrendeletet 2026. február 3-án éjszaka hirdették ki, és az már a kihirdetést követő napon hatályba lépett.

Érdemes kiemelni, hogy az Alkotmánybíróság határozatai – így a kormányrendeletben hivatkozott döntések is – erga omnes hatályúak, az azokban foglaltak mindenkire nézve kötelezőek, a bíróságok az egyedi jogvitákban azok figyelembevételével kötelesek eljárni, tehát érvényesítésük céljából nincs szükség további jogalkotási lépésekre a Kormány részéről. A hivatkozott döntésekben az Alkotmánybíróság a hozzá forduló bírók által benyújtott normakontroll indítványokat részben elutasította, részben – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította. A szolidaritási hozzájárulás megállapításával kapcsolatos egyedi jogvitákban ugyanakkor továbbra is a bíróságok jogosultak eljárni, az alkotmánybírósági döntésekben foglaltak figyelembevétele mellett. E döntési jogkör folyamatban lévő eljárások esetében ilyen módon nem vonható el a Kormány jogalkotási lépésével, kizárólag a hatalommegosztás formális félretételével, ahogy ebben az esetben is történt.

A jogalkotás területén a jogbiztonság minimumkövetelménye a terhes visszaható hatályú jogalkotás tilalma: a tilalom oka, hogy olyan kötelezettséghez a társadalom tagjai nem tudják a magatartásukat igazítani, amelyet előzetesen nem ismerhetnek meg. Ha egy jogalkotási aktus utólag, a jogviták alapjául szolgáló körülmények bekövetkezését és a jogviták megindítását követően szünteti meg a jogorvoslati utat, akkor visszamenőleges hatállyal vezet be jogkorlátozást. Az állam alkotmányos működésére vonatkozó garanciák között alapvető az is, hogy a közigazgatás – ami szintén a hatalommegosztás rendszerében működik – határozataival szemben főszabály szerint nyitva áll a bírósági jogorvoslati út. Ezt szintén kizárja ezen a területen a veszélyhelyzeti kormányrendelet. A jelen esetben félretett garanciák nem öncélúak: azok célja végső soron az emberi szabadság biztosítása.

Alkotmányos demokráciában a közhatalom gyakorlásának módja a különleges jogrend fennállása alatt is korlátozott. Veszélyhelyzetben is csak olyan állami intézkedések fogadhatók el, amelyek feltétlenül szükségesek a különleges jogrendre okot adó körülmények elhárításához, azoknak arányban kell állniuk az elrendelés legitim céljával, a rendkívüli intézkedéseknek ideiglenesnek, időben korlátozottnak kell lenniük. A végrehajtó hatalom nem hivatkozhat parttalanul a veszélyhelyzetre, nem kerülheti meg tetszőlegesen a deliberatív parlamenti vitát és a törvényalkotási garanciákat. Jelen esetben a bíróságok ítélkezési tevékenységének korlátozása nincs és nem is lehet összefüggésben a veszélyhelyzetre okot adó körülményekkel. Az Ukrajna elleni orosz agresszióval járó humanitárius veszélyhelyzettel kapcsolatos egyes intézkedések és az önkormányzati szolidaritási hozzájárulás beszedése, különösen az egyedi jogvitákba való beavatkozás között nincs alkotmányjogilag értékelhető, közvetlen kapcsolat.

A kormányrendelet alkotmányjogi szempontból leginkább aggályosnak számító eleme, hogy direkt, normatív formába csomagolt utasításként avatkozik be az ítélkező tevékenységbe, a folyamatban lévő bírósági eljárásokba, veszélyes precedenst teremtve a hatalommegosztás formális félretételére és a jogorvoslathoz való jog önkényes korlátozására. Sajtóhírek szerint több, az ügyekben eljáró bíróság megfontolja azt, hogy – a perek megszüntetése helyett – az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordul, illetve előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez az Európai Unió Bírósága előtt. Bízunk abban, hogy a kormányrendelet felülvizsgálatára és hatályon kívül helyezésére – mint egyetlen, az alkotmányossággal összeegyeztethető lépésre – mielőbb sor kerül.