Napjaink hazai közéleti vitáinak egyik központi kérdése, hogy van-e helye a kereszt szimbólumnak a Gellért-hegyi Szabadság-szobron. Az ügyben megszólaltak politikusok, közéleti szereplők, művészek, publicisták és a lelkiismereti és vallásszabadság sérelmétől kezdve, a kereszt történeti és kulturális beágyazódásán át, a “templomromboló diktatúra” ellensúlyozásáig mindenféle érvek és ellenérvek elhangzottak. A következőkben azzal a gondolattal játszom el, hogy ha a Szabadság-szobor Feat kereszt ügy valahogyan alapjogi bíráskodást végző testület (például az Emberi Jogok Európai Bírósága vagy a magyar Alkotmánybíróság) előtt kötne ki, hogyan ítélné meg az adott bíróság. A képzelgésen alapuló elemzés haszna, hogy rámutasson arra: sérti-e a közterületen elhelyezett vallási szimbólum az azzal azonosulni nem tudók alapvető jogait, vagy “csupán” társadalmi/kulturális/politikai dilemmáról beszélünk.

Az állam által közterületen állított kereszt leginkább az állam világnézeti semlegességének kérdését érinti. A világnézeti semlegesség követelménye legegyszerűbb megfogalmazásában olyasmit jelent, hogy az állam nem mondhatja meg hogy milyen morális iránytű alapján éljék életüket a polgárai. Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy az állam ne állhatna ki bizonyos értékek mellett (ilyen értéknek tekinti például a magyar Alkotmánybíróság az emberi életet). A semlegesség követelményének gyakorlatban használt tartalma mind a jogtudomány részéről, mind a joggyakorlatban vitatott, és erős ellentmondásoktól sem mentes.

Történelem vagy vallás?

A kereszt (és más vallási cselekmények vagy szimbólumok) megítélésének egyik sarokköve, hogy az adott szimbólum vallási jelentéstartalmat hordoz-e, vagy a történelmi beágyazottságára tekintettel attól elvált, és kulturális szimbólumként él tovább.  Ez a kérdés merült fel az Alkotmánybíróság előtt, amikor arról kellett döntenie, hogy a történetileg vallási gyökerekhez kötött munkaszüneti napok nem sértik-e más személyek lelkiismereti és vallásszabadságát, vagy a világnézeti semlegesség követelményét [1065/B/2007. AB határozat]. Hasonlóan, többek között ez a kérdés merült fel a köztisztviselői eskü szövegének alkotmányosságát illetően. A bíróság ebben az ügyben azt vizsgálta, hogy egyrészről az “Isten engem úgy segéljen” (választható) formula, másrészt maga az “eskü” szó használata nem sérti-e a lelkiismereti és vallásszabadságot és a világnézeti semlegesség követelményét. Az Alkotmánybíróság a kötelező eskütétel előírását alkotmánykonformnak ítélte [47/2009. (IV. 21.) AB határozat]. A határozat indokolásában fontos szerepet kapott az az érv, hogy az eskü – habár az eredete valóban vallási – mára szekuláris kifejezéssé vált, elveszítette szakrális jellegét.

Passzív vagy aktív szimbólum?

A legnevesebb alapjogi bíráskodást végző nemzetközi fórum az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). Az EJEB kifejezetten nagy jelentőséget tulajdonít az adott ország történelmi, kulturális hagyományainak [többek között: Buscarini and Others v. San Marino, Application no. 24645/94., Sekmadienis Ltd. v. Lithuania, Application no. 69317/14, Judgment of 30 January 2018]. Ez az érvelés tűnik fel a Bíróság egyik legismertebb esetében Lautsi Olaszország elleni ügyében is [Lautsi and Others v. Italy, Application no. 30814/06.] Lautsi azt sérelmezte, hogy az állami iskolának falára, ahova kiskorú gyermekei jártak, kereszt volt kifüggesztve. Az EJEB azt állapította meg, hogy a kereszt nem sértette az anya és gyermekei jogait, mivel az passzív szimbólum és jelenléte nem függ össze a kereszténységgel kapcsolatos kötelező tanítással, valamint Olaszország más vallások számára is nyitott iskolai körülményeket teremt.

A mérlegelési szabadság doktrínája

Az EJEB által alkalmazott mérlegelési szabadság (margin of appreciation) teret enged az államok történelmi, kulturális, politikai stb. eltérésének. A mérlegelési szabadság keretein belül az államok szabadon határozzák meg hogyan viszonyulnak egyes kérdésekhez, vagy akár egyes alapvető jogokhoz. A világnézeti semlegesség követelménye pedig klasszikus az a terep, ahol az EJEB előszeretettel hívja fel a mérlegelési szabadság körét, és hagyja az adott államra a vitatott szabályozást/döntést.  Az EJEB ezt azzal indokolja, hogy nem lehet a vallás társadalomba való megjelenését illetően egy egységes európai koncepciót megállapítani. A vallás kinyilvánításának jelentése ugyanis időtől és kontextustól függően változik [Osmanoğlu And Kocabaş v. Switzerland, Application no. 29086/12, Judgment of 10 January 2017].

A Szabadság-szobor keresztje

Tekintettel arra, hogy a keresztnek erőteljes történelmi gyökerei vannak Magyarországon (habár az, hogy a szimbólum elvált volna vallási tartalmától erősen kétségbe vonható), passzív jelképről, nem pedig hittérítésről beszélünk, és ráadásul az EJEB kifejezetten szereti az ehhez hasonló eseteket az államok szabadságaként kezelni, valószínűleg jogi és alapjogi szempontból a Szabadság-szoborra elhelyezni kívánt kereszt nehezen támadható. A kultúra érvényesítésére az államok számára rendelkezésre álló biztonságos terep ugyanis az olyan passzív szimbólumok, szimbolikus állami aktusok, szabályok területe, amik az egyének alapjoggyakorlása elé konkrét korlátokat nem gördítenek.

(A cikk a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem, Alkotmányjogi Tanszék.)