Miért költünk arra közpénzt, hogy egyes magyar alkotmányjogász kutatók szerte Európába, esetleg a tengerentúlra utazzanak, és más országok alkotmányjogászaival beszélgessenek érdekes közjogi témákról? Szükséges ez ahhoz, hogy elhelyezzük a magyar alkotmányjogtudományt a nemzetközi tudományos térben?

Az alábbi bejegyzésben adottnak veszem azt, hogy a tudomány művelése hasznosabb a társadalom működése és fejlődése szempontjából, ha a hazai diskurzusok mellett bekapcsolódik egyes külföldi vagy nemzetközi tudományos diskurzusokba is. A tanszék kollégái által is művelt alkotmányjogtudományt továbbá elsősorban diszkurzív tudománynak tekintem, a bölcsészettudományok és a társadalomtudományok mellett álló önálló diszciplinaként, amely sajátos jogtudományi módszertanokkal igyekszik feltárni a közjogra és az alkotmányos jogrendszerre vonatkozó tényeket, tapasztalatokat, elgondolásokat, és nem utolsósorban az empírikus kutatáson túli normatív igényű vizsgálatokkal annak értékeit formálni, fejleszteni, őrizni kívánja.

A bejegyzés az első részében egy példán keresztül mutatja be, hogy mi történik egy nemzetközi konferencián, majd a blog második része magyarázza a részvétel hasznosságát, illetve elhelyezi a példaként vizsgált legutóbbi világkongresszust a más típusú konferenciák, workshopok térképén, hogy pontosan számba vegye a hasonló eszme – és eredménycsere-programok adta lehetőségeket.

Az ICON-S és a 2024-es madridi konferencia

Az ICON·S (International Society of Public Law) 2024-es éves konferenciáját 2024. július 8. és 10. között rendezték meg Madridban, az IE University Law School szervezésében. A konferencia fő témája „A közjog jövője: Reziliencia, fenntarthatóság és mesterséges intelligencia volt”.  Semmitmondó cím, ugye? A rendezvényen mégis több mint 2000 résztvevő gyűlt össze a világ minden tájáról, hogy megvitassák a közjog és az alkotmányjog aktuális kérdéseit. A tanszéket Pozsár-Szentminklósy Zoltán és Gárdos-Orosz Fruzsina képviselték.

A konferencia plenáris üléseken és párhuzamos szekciókban zajlott, ahol a résztvevők különböző témákban tartottak előadásokat és vitákat. A plenáris program a közjog jövőjével kapcsolatos kérdésekre összpontosított, például arra, hogy mi a szerepe a közjogi szabályozásnak a fenntarthatóságra való törekvésben, a mesterséges intelligencia kezelésében vagy általánosságban a jog értékességének megtartásában. Az aktuális közjogi, szabályozási kérdések elvezettek olyan panelbeszélgetésekig, amelyek a jogelmélet, jogfilozófia irányából magyarázták az új jelenségeket. 

A négy napos madridi esemény volt az ICON·S megalapításának tizedik évfordulója. Az első konferenciát 2014-ben tartották Firenzében, Sabino Cassese és Joseph Weiler kezdeményezésére. Azóta a szervezetnek több regionális alszervezete is van, tanszékünk kollégái a közép-kelet európai alszervezetnek tagjai, Bodnár Eszter habilitált docens kolléga alapító társelnöke is volt. 

A Chatgpt szerint a tavalyi ICON-S világkongresszus Madridban „ sikeresen hozzájárult a közjog globális közösségének erősítéséhez, lehetőséget biztosítva a tudósok, gyakorló szakemberek és bírák számára a tapasztalatcserére és az együttműködések kialakítására”.

Véleményem szerint ez az állítás igaz, de mindennek hasznossága alább további magyarázatot igényel. 

Miért előnyös az, ha az alkotmányjogászok globális közössége erősödik? 

Véleményem szerint számos alkotmányjogi probléma megoldásakor segít más jogrendszerek ismerete, amelyhez nagyban hozzájárul az, hogy ismerünk nemzeti szakértőt, aki egyrészt tudása és tapasztalatai birtokában magyarázza állama alkotmányjogát, és ismerteti a szakirodalomi eredményit, másrészt megosztja velünk azt a papírra nem mindig vethető ismeretet, amely befolyásolja a közjog alakulását. A globális közösség hozzájárul a kutatók és kutatások migrációjához, amely találkozások folyamatos irritációt, kihívást jelentenek a hazai jogról való gondolkozásban is.

Hajlamosak vagyunk kényelmesen befészkelni magunkat buborékokba, olyan emberekkel érintkezünk, akik hasonlóan gondolkoznak, egy tanszéken például ez talán szükségszerű is, hiszen egy adott alkotmányjog-szemléletet, tudást kívánunk közösen, főképp az elsőévesek számára egy zárt rendszerben közvetíteni többen, együtt.

A globális közösségben azonban mindenféle probléma és mindenféle gondolkodási irány megjelenik, és mivel néhány napig összezártan dolgozunk, gondolkodunk együtt egy-egy világkongresszuson, megismerünk más elképzeléseket, a más gondokat és megoldásokat.

Lehetőség a kutatók és a gyakorló jogászok találkozására

A Chatgpt második felvetése az volt, hogy ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a kutatók a jogász hivatásrendek tagjaival, azaz a bírókkal, ügyvédekkel, ügyészekkel együtt gondolkodjanak, mindamellett, hogy tudós társaikkal is megoszthatják a kutatásuk eredményeit, vagy csak a kutatással megalapozott álláspontjukat egyes alkotmányjogi kérdésekben. A világkongresszusokra valóban jellemző módon Madridban is számos bíróval, ügyvéddel vagy jogalkotással foglalkozó kollégával került sor eszmecserére, mindig különösen érdekes meghallgatni a nemzetközi bíróságok tapasztalatait.

Lehetőség az együttműködések kialakítására

Igaz végül a Chatgpt-nek az az állítása is, hogy együttműködések kialakítására is sor kerülhet ilyen rendezvényeken. A kapcsolatépítés elfogadott célja ezeknek az eseményeknek, és bár jellemzően a magyar kollégák bátortalanok e tevékenységben, a jeget sokszor megtörik mások azzal, hogy a panelelőadás után megkeresik a magyar kollégákat további kérdésekkel vagy együttműködési ajánlatokkal. Az előbbiek sokszor vezetnek közös íráshoz, publikációhoz, az utóbbi pedig közös nemzetközi pályázathoz.

A Chaptgpt helyes állításai mellett hozzáteszem, hogy az is egyértelművé vált a madridi világkongresszuson, hogy az akadémiai elvárások minden európai országban, sőt a világ nagy részén egységesednek abban, hogy az akár állami, akár magán munkáltatók jelentős, indexált nemzetközi folyóirat publikációt várnak el a kutatóktól, egyetemi oktatóktól, emellett monográfiákat vezető nemzetközi kiadóknál, és mindemellett a külső kutatási forrás bevonására lehetőséget adó pályázati sikert.

Az egységesedő elvárások – bemutatom a következő részben – még fontosabbá teszik az alkotmányjogi világkongresszusokat, amelyek hatékonyan szolgálják a nemzetközi publikációk előkészítését, illetve támogatják a pályázati sikert.

II. A hasznosságról

Mi történik egy ilyen konferencián? A kutatók előadásokon keresztül ismertetik legújabb kutatási eredményeiket, így megoszthatják munkájukat a tudományos közösséggel. Egy konferencia lehetőséget biztosít más kutatókkal, szakértőkkel való találkozásra, ami együttműködésekhez, közös projektekhez vagy akár álláslehetőségekhez is vezethet. A résztvevők megismerhetik mások kutatásait, új módszereket vagy trendeket saját területükön. Konstruktív kritikát kaphatnak munkájukról, ami segítheti őket a kutatásuk finomhangolásában. Egy konferencia segíthet a kutatóknak új ötleteket meríteni, és motivációt adhat számukra a munkájuk folytatásához. Sok konferencia publikációs lehetőséget is kínál, például konferenciakötetekben vagy folyóiratokban való megjelenést. A konferenciák gyakran különböző európai vagy világvárosokban, országaiban zajlanak, így a kutatók új helyeket ismerhetnek meg, ami hozzájárul szakmai és személyes fejlődésükhöz, amelyet az oktatásban is hasznosíthatnak.

Említettem, hogy nehéz úgy megfelelni az akadémiai elvárásoknak, amelyek a nemzetközi publiációkra és pályázatokra vonatkoznak, ha az embernek nincsenek meritokratikus alapon kiválasztott külföldi alkotmányjogász ismerősei, ilyen ismeretségekre tehet szert a konferenciákon. Az előadások és a panelbeszélgetések során látható a közös érdeklődés az egymást kiegészítő kutatási tevékenység, vagy éppen módszertani tudás. Ha valaki figyelmesen követi a három-négy nap eseményfolyamát, és tudatosan választja ki a kutatási területéhez kapcsolódó paneleket, előadásokat, a programokat követő szünetekben és társasági eseményeken céltudatosan ismerkedik a külföldi kollégákkal, akkor nagy esély van arra, hogy a 2000 kolléga között megtalálja azokat, akiknek az övéhez hasonló akadémiai céljaik vannak a közös kutatás, publikáció, pályázat terén. Az együttműködések az oktatási együttműködések építésére is kiterjednek még akkor is, ha a tudományos konferenciáknak ez nem elsődleges célja. Mivel a legtöbb kutató oktató is, ezért számos esetben lehetőség nyílik oktatási együttműködések építésére is, gondolhatunk akár ennek legegyszerűbb formájára, az Erasmusra.

Példa: az ICON-S konferencia hasznossága

Egy, a madridihoz hasonló több napos világkongresszuson persze nem csak keressük a lehetőségeket, hanem a kiváló előadásunkkal igyekszünk azokat csalogatni is. Azzal, hogy a tudásunk szerint legjobb előadást tartjuk akár több témában, több panelben, ha a kutatási eredményeink erre feljogosítanak minket, minden további erőfeszítés nélkül lehetőséget adunk arra, hogy megismerjék a külföldi kollégák az eredményeinket, és ha ez az ő ambíciójukkal egybevág, keressenek minket. A konferenciákat követően számos érdeklődő levelet kapunk, illetve a fiatal kollégák elküldhetik írásaikat azoknak, akiknek a véleményére számítanak a témában, ez a fejlődést nagyban szolgálja.

Említettem, az ICON-S semmitmondó, és egyben – pozitívan fogalmazva – átfogó ambícióit tükröző címét. A konferencián megismerhettük az alkotmányjogi kutatások új trendjeit, és azt is, hogy a saját kutatásaink mennyire illeszkednek ehhez. Felmérhettük, hogy a saját, illetve tanszéki csoportos kutatásaink elég színvonalasak-e a 2000 ember által Madridban képviselt nemzetközi tudományos térben. Megállapíthattuk, hogy releváns-e a kutatásunk, jó úton járunk-e akkor, ha a cél a munkánk nemzetközi elismerése, illetve milyen trendekre érdemes reagálni akkor, ha meg akarjuk mutatni tájékozottságunkat az uralkodó diskurzusokban. Ez utóbbihoz nagyban hozzásegít minket a vezető folyóiratok és kiadók ismerete is, amelyek ezeket a konferenciákon rendszerint bemutatkoznak, és hozzák az új könyveiket folyosói könyvvásár vagy egy-egy könyvbemutató keretében is.

Az alkotmányjogász világszervezetek által szervezett világkongresszusoknak bizonyára még számos előnyét lehet kiemelni, de kétségtelen, hogy nem ismerünk olyan híres alkotmányjogászt, aki ne tekintené munkája részének a konferenciákon való bemutatkozást, az eredményei megmérettetését, a relevancia felmérését, a hatás vizsgálatát, illetve annak kötelességszerű kihasználását, hogy hatással legyen az alkotmányjogászok regionális és globális közösségeire is, azaz a munkájának a hasznosulását a személyes jelenléttel növelje. Nagy volumenben születnek ma már tudományos írások, és az AI korában a kutatás rendkívüli gyorsulására kell számítanunk. A szűrésben az emberi tényező segít, ennek pedig legegyszerűbb formája a személyesség, a személyes találkozás, illetve az, hogy követjük az ismerős, és már kiválóságukat bizonyító kollégák munkáját.

III. Világkongresszus, konferencia, workshop – melyiket válasszam?

Ha korlátlan forrás áll rendelkezésemre, akkor mindegyiket, mondhatnám a kérdésre tréfásan válaszolva. Ez mégsem igaz, hiszen az időnkkel és a közpénzzel is értő módon és felelősen kell gazdálkodnunk. Fent ismertettem a célokat, de alkotmányjogász világkongresszusból csak egy, négyévente kettő alkalom (ICON-S és IACL) van egy évben. Ennél többet jár(j)unk konferenciára. Tapasztalt tudós társam mondta, hogy számára négy nemzetközi eszmecsere optimális egy évben. Van, aki ennél többet utazik. Szintén tapasztalt kollégám említette, hogy a most megjelenő új könyvét szeretné több helyen bemutatni a világban, ahogy ezt nyugati kollégáink teszik. Ez az adott évben több utazással jár, mégis indokolt lehet, hiszen nem az íróasztalfióknak írunk, szerencsére, hanem a mai világban szeretnénk bízni abban, hogy a tudásalapú társadalom szervezés, különösen a tudásalapú állami társadalomszervezés (jogalkotás, jogalkalmazás, jogértelmezés során) igényt tart azokra a vizsgálati eredményekre, amelyeket hosszú heteken, hónapokon, éveken át kidolgoztunk, és amelyek reményeink szerint olyan tudást jelentenek, amely szolgálja a fenntarthatóságot, vagy akár javítja is az emberek életkörülményeit, javítja az állam működésének minőségét.

A világkongresszusokon kívül szervezünk ezért konferenciákat, hogy kisebb körben, 10-100 fős részvétellel, egy-két napos programmal egy adott témában. A konferenciákon az adott téma szakértőivel, kutatóival meg tudjuk beszélni a kutatás, haladás irányait, bemutatjuk és megbeszéljük a kutatási eredményeket. A kisebb konferenciákra sokszor lehetőséget adnak az intézményi források is. A workshopok pedig még ennél is szűkebb körben, 5-20 fő részvételével zajlanak általában egy kutatási projekt keretében, az elkészült tudományos eredmények megvitatása céljából, vagy a kutatási feladatok, irányok, módszerek megvitatása érdekében.

A célokhoz igazodva érdemes választani az alkotmányjogi eszmecsere formái között akár szervezőként, akár résztvevőként. 

Ha elsősorban a kapcsolatépítés a cél, újabb eredményeink megismertetése, publikációs és pályázati együttműködések keresése, és a trendek megismerése, inspiráció, akkor irány a világkongresszus, vagy annak regionális fórumai.
Ha konkrét kutatási kérdéseink vannak, egy-egy témában elmélyültebb ismereteket kívánunk szerezni a legújabb eredmények megvitatásával, ha azokkal a külföldi kollégákkal szeretnénk megosztani a dilemmáinkat, akik az adott téma felkészült kutatói, akkor inkább a tematikus konferenciákat vadásszuk, vagy ha lehetőségünk engedi, akkor szervezzünk ilyeneket, mert akkor azokat tudjuk meghívni, akik eredményeire, tudására a leginkább kíváncsiak vagyunk.
Ha egyéni vagy csoportos kutatási projektünk van, akkor pedig tervezzük be a költségvetésbe a workshop szervezését, és ne felejtsük el azt sem, hogy részt vegyünk a hasonló projektek workshopjaiin, hiszen ahogy a bevett angol szóhasználat mutatja, az érdemi, mindennapi munka itt folyik, itt kerülhet sor leghatékonyabban a folyamatban lévő kutatások egyeztetésére.

A kongresszus, a konferencia, a workshop és a tudományos diskurzus számos egyéb formája az alkotmányjogász-kutató munkájának a része, mert a legtöbb ember a leghatékonyabban egy közösségben dolgozik.

Ezért jönnek létre tudományos kutatóintézetek az egyetemeken belül vagy azoktól függetlenül is, szervezett formában biztosított egyéni vagy csoportos kutatási források, amelyek folyamatos beszámolást és ellenőrzés biztosítanak a munka felett. A tudomány olyan fontos lett a társadalom számára, hogy ma már a tevékenység nem egyes emberek személyes ambíciók mentén alakuló hobbija csupán, hanem egy, legtöbbször az államok által, de számos esetben magánszemélyek vagy szervezetek által támogatott, fenntartott, intézményes jelenség, közpénzből finanszírozott foglalkozás, életpálya. Annak érdekében alakult ez így, hogy a tudományos kutatás jobb feltételek mellett, jobban működhessen, és az eredmények terjesztése is megfelelő legyen, azok megismerhetővé és akár hasznosíthatóvá váljanak mindazok számára, akik erre igényt tartanak. Az intézményesített működés része a szervezett formában, legtöbbször szintén közpénzből finanszírozott tudományos eszmecsere, amelynek alapja az a tudományosan bizonyított tény, hogy a kapcsolati háló, a regionális- és globális, személyes tudományos tér hozzájárul az eredmények gazdagításához és hatékonyabb terjesztéséhez. Ehhez járulunk mi hozzá azzal, hogy aktívan részt veszünk ezeken az eseményeken.

Gárdos-Orosz Fruzsina az ELTE Állam – és Jogtudományi Kar egyetemi tanára és a HUN-REN TK Jogtudományi Intézet intézetigazgatója. Egyetemi tanárként részt vesz graduális és posztgraduális képzésekben, mentorként a tehetséggondozó programokban, intézetigazgatói munkásságával pedig alakítja is a hazai és nemzetközi tudományos életet.

A szerző legújabb monográfiájában a magyar alkotmánybíráskodás 2010 óta történt változásain keresztül mutatja be a populista alkotmányosság alkotmányvédelemre gyakorolt hatását. Gárdos- Orosz Fruzsina: Constitutional Justice under Populism: The Transformation of Constitutional Jurisprudence in Hungary since 2010